Termesztés és szüret

A kakaófa (Theobroma cacao, Linné 1735.) a trópusokon és leginkább a folyópartokon érzi igazán jól magát a természetben. Ilyen környezetben 13-15 m magasra is megnő.

Az ültetvényekben maximum 6-8 m magasra nő, de nem is lenne érdemes nagyobb méretűre engedni, hiszen, akkor nagyon nehézkes lenne a betakarítása.

A kakaófákat általában kisgazdaságokban nevelik. A világ kakaótermelésének 90 %-a 50 hektárosnál kisebb ültetvényben terem. A körülbelül 3,5 millió kis családi birtokból, közel 2,6 millió Afrikában tevékenykedik.

A kakaótermelés rendkívül munkaigényes. Szinte minden folyamatot kézzel végeznek, ami nagyban nehezíti a termelést. Sok helyen még ma is gyermekmunka, illetve rabszolgamunka keretében folyik a termelés. A világ csokoládékészítői különböző eszközökkel küzdenek ez ellen.

A kakaófákat vagy magról szaporítják, vagy palántát illetve oltványokat ültetnek. A terület kiválasztásakor figyelembe kell venni a kakaófa igényeit: meleg, párás környezetet, kellő napfényt (de nem túl sokat), megfelelő talajnedvességet igényel. A talajok közül szinte mindenhol megél, lásd: homok, mészkő, vulkanikus talajokon, kivéve a kötött agyagot. A 6-7,5 pH-jú talajok a legjobbak számára.

Csapadékigényes, minimum 1500 mm csapadékra van szüksége évente, havonta legalább 100 mm-re. Ideális a 22-31 fokos hőmérséklet és az 5 óra napsütés naponta a fejlődéséhez.

Ami a termesztés-technológiát illeti, jobb helyeken nem permetezik, nem metszik, nem trágyázzák az ültetvényt (esetleg mulchot juttatnak ki a talaj felszínére a talajnedvesség megőrzéséért, ez különösen a száraz időszakban kell), de sok helyen inkább az intenzív termesztés a jellemző.

A kakaófa a hazai gyümölcsfáinkhoz hasonlóan nagyobb termést először csak 4-5 éves korában hoz. Rózsaszín virágait az év folyamán folyamatosan hozza, akár több ezret is a fa törzsén és vastag ágain is, de néhány tíz hüvelynél („cabossa”) többet egy-egy fa nem nagyon terem. Körülbelül hat hónap kell a termékenyüléstől az érésig. A virágok beporzását egyes rovarfajok (azon belül is leginkább a Forcipomyia nemzetség tagjai), Afrikában pedig általában kézzel végzik, ami tovább növeli a munkaigényét.

Általában kétszer szüretelik egy évben, november-január időszakban van a főszüret, május-júliusban pedig egy kisebb szüret, de van olyan hely, ahol folyamatos lehet a szedés egész évben.

A szüretet óvatosan kézzel, machetevel, spéci botokkal végzik (azért, hogy a fa, a virágok, a félig érett hüvelyek ne sérüljenek meg). Rázni nem érdemes, mert éretten is nehezen esnek le a fáról. Géppel nem lehet szedni azért sem, mert nagyon érzékeny a fája a gombás betegségekre. Mellesleg a szélre, a túlzott napsütésre is az, ezért sokszor ültetik együtt más növényekkel (amiket úgy hívnak, hogy a „kakaó anyja”), pl. kókuszpálmával, gyapottal, banánnal. Ezzel egyébként a növekedését is korlátozzák.

Éréskor különböző mértékű sárgulás jelenik meg, még a piros hüvelyeken is, ekkor válik szedhetővé. A leszedett hüvelyekből ezután kiszedik a bennük rejlő értékes magokat, de erről részletesen lásd: következő cikkünket.

Források:
Chantal Coady (2006): Ínyencek kézikönyve csokoládé. Gabó Kiadó
Sarah Jane Evans (2010): Chocolate Unwrapped. Pavilion Books
http://www.allchocolate.com/understanding/how_chocolate_is_made/tree_to_factory.aspx

Szóljon hozzá!

Biztonsági kód
Frissítés