Roséborkészítés

A rosé- és sillerborok készítési technológiája sok szempontból hasonló, de természetesen vannak lényeges eltérések is.

Rosé és siller között sok helyen nincs különbség, hazánkban illetve német nyelvterületeken tulajdonítanak jelentőséget e két bortípus közötti színbeli, testességbeli és karakterbeli különbségeknek, de például Franciaországban nincs siller bortípus, ők szimplán 18 féle rosé-színárnyalatot különböztetnek meg.

A roséborok esetében a cefreáztatási idő (vagyis a bogyókból kifolyó lé és a bogyóhéj áztatási ideje) 4-24 óra. A siller boroké 2-3 nap az erjedés megindulását követően, de nem ritka, hogy akár egy hétig is együtt tartják a cefrét. Miért van erre egyáltalán szükség? A színanyagok többnyire a héjsejtekben lokalizálódnak, néhány ún. festőlevű fajtától eltekintve. A festőlevű szőlőknél nemcsak a héjban, hanem a húsban is találhatók színanyagok, pl. Turán, Kármin, Bíbor kadarka. Ezeknél az áztatási idő jóval rövidebb lehet, de akár gyors feldolgozással is készíthetők belőlük szép rózsaszín borok. Az áztatással egyidőben a hűtést is érdemes megoldani, mert ezzel csökkenthető az oxidáció mértéke.

A rosé-készítés eljárásmódjai közé tartozik még az is, amikor a vörösboros cefréből a színmustot elvezetik és a visszamaradó részből készítenek egy koncentrált vörösbort (hívják ezt duplapasztás vörösborkészítésnek is) a színmustból pedig egy jó minőségű rosébort. Ez az ún. Saignée-eljárás.

Egy harmadik megoldásként említhetjük meg a házasított rosé-technológiát, amikor fehér és vörösbort (pl. Franciaországban Syrah és Viognier borokat) házasítanak. Egy rövid ideig törvényileg engedélyezték hazánkban is, de jelen pillanatban nem lehet így készíteni rosébort, annak ellenére, hogy igazából a történelemben azért vannak ennek hagyományai, hiszen 4-500 évvel ezelőtt még a vörösborkészítés technológiája korántsem volt olyan kifinomult, mint manapság, s ekkor a fehér- és vörösborszőlő-fajtákat együtt szüretelték, aminek köszönhetően a vörösbor inkább volt siller, mint valódi, a mai értelemben vett vörösbor. A paksi sillert még ma is a kisebb pincékben házasítással készítik.

Az erjedés hőmérséklete is különböző lehet, a roséborok különösen friss, gyümölcsös karakterét az alacsonyabb 15-16 fokon történő erjesztéssel lehet a legjobban megőrizni. A siller borokat lehet ilyen, vagy magasabb (18 fok körüli) hőmérsékleten is erjeszteni.

A rosé- sillerborok érlelése néhány hónapos időtartamot vesz igénybe, leginkább a tisztulási folyamatok lezajlása érdekében, acéltartályban, zártan történik ez, hogy a szamócás-málnás aromákat megőrizzük. A testesebb rosék és sillerek esetében mostanában kezd divattá válni a fahordós érlelés is. Ezzel természetesen egy teljesen más karaktert adnak a boroknak, kevésbé a gyümölcsökre és a savakra fektetik a hangsúlyt, mint inkább az érett szőlőből származó olajosabb, kerekebb struktúrára.
 
A rosék és sillerek palackzárási módjai is kicsit különböznek a vörösborokétól. A műanyagdugó és a csavarzár használata teljesen elfogadott és be is vált módszer. Míg a vörösborokat inkább még ma is parafadugóval zárják a borászok.

Hozzászólások  

 
-2 #2 healthabc.hu 2015-09-02 01:33
Az volt a benyomásom, hogy személyesen ismerem a szerzőt, teljesen egyetértek az írásával.
Idézet
 
 
+1 #1 www.Health-journal. 2015-08-25 20:24
Figyelemre méltó poszt. Üdvözlöm a szerzőt és sok sikert kívánok neki a továbbiakhoz.
Idézet
 

Szóljon hozzá!

Biztonsági kód
Frissítés